Aki nem jön velünk, hátramarad.
Aki velünk akar jönni, de nem tud, azért érdemes visszafordulni.
Most ötvözni akarom az összes eddigi írásomat egy remekműbe, felhasználni az imádott karaktereimet, helyszíneimet, szituációimat, párbeszédeimet. Csak egy jó kerettörténet kellene, de azt a legnehezebb kitalálnom jelenleg.
Ma úgy döntöttem, főzök valamit. Mivel ezer éve nem ettem zöldséget, egyértelmű volt, hogy pótolom a vitaminkészletemet.
El is indultam a Sparba, ahol vettem 2 szem paradicsomot, egy kígyóuborkát, egy csomag újhagymát meg 10 deka fapista sajtot. Ezután hazaérve, elővettem egy kb negyed csomag tésztát, ami időtlen idők óta rohad a szekrény végében. Ezt puhára főztem olajos-sós vízben (tuti tipp: ha van vízforralótok, azzal melegítsetek vizet, mintsemhogy egy évet várjatok a tűzhelyre). Aztán elővettem egy kis lábost, amibe belehelyeztem a tésztát, majd borsót és pizzafűszert szórtam rá. Aztán felvagdostam a zöldségeket kicsi kockákra és azt az egész tetejére raktam.
Ekkor a szekrényből kihúztam a fűszeres dobozt, ami kiborult, és ki tudja milyen fűszerek kerültek a kajába (bazsalikom biztos volt benne). Meglepetés.
(reklámszünet: kutyapisi takarítás, KÉZMOSÁS)
Aztán fogtam a sajtot és vastagon a zöldség tetejére reszeltem, borssal és pizzafűszerrel megspékeltem. Celufóliával hermetikusan lezártam a művet és 250 fokra betettem a sütőbe. kb. negyedóra múlva kiveszem és meglátom, mi lett belőle.
A kutyatartás a házban azért sem feltétlenül jó ötlet, mert egyszerűen mindent áthat a kutya- és húgyszag, annak ellenére, hogy ilyen automatikus illatosítóspray-k vannak szétszórva a lakásban és non-stop nyitva van az ablak. De lehet, hogy csak a lakótársaim kutyája ennyire büdös, a többi nem olyan vészes.
... csak hát egyre idegesítőbb erre a szagra hazaérni egy nehéz nap után. Meg ha azt mondom, hogy átjön pár haverom, akkor az első, a lakáshoz fűzött emlékeik között az legyen, hogy húgyszag van?
Vagy csak én vagyok túl érzékeny orrú?