... amikor elvagy a barátaiddal, hermetikusan lezárt világot alkottva négyen-öten, és valaki odasétál hozzád, lepusziztok/pacsiztok, majd beszédbe elegyedtek. Segédfogalmad sincs, ki az illető, de játszod vele azt, hogy tudod ki, barátságos vagy vele, elcsacsogsz, majd megbeszéled vele, hogy 'egyeztetünk egy időpontot a fiúkkal és elmegyünk valahova'.
- Ez ki volt? - kérdezik a barátaid.
- Fogalmam sincs... - válaszolod te, és azon forogsz, hogy mégis ki volt ez.
Mostanában ez igen gyakran előfordul velem.

Hozzászólások (2)

A kemény katonák a Call of Duty: Modern Warfare-ből? Ezio az Asssassin's Creedből? A paraképességekkel bíró Jericho squad? Meg a Final Fantasy-k zseniális karakterei? A Sárkányszülött a Skyrimből?
Miért nem jelennek meg az életemben, miért nem fogják meg a karomat és miért nem rántanak át az ő univerzumukba?

'Én ezt nem csinálom tovább!'

Hozzászólások (2)

Nagyon félek attól, hogy az említett stabil teamünk darabjaira fog hullani a közeljövőben, és semmit sem tehetek az ellen, hogy ez megtörténjen.
Talán ha egy kicsivel idősebb lennék vagy okosabb...

Hozzászólások (1)

Már megint belefáradtam a meddő vitákba, hogy mindenki elkönyvelt és eldöntött már mindent magának, és egy icipici kompromisszumra sem képes, ha már.
Élen a...
á, hagyjuk, az ujjalmutogatással is mindig én szívom meg.

Hozzászólások (1)

Milyen boldog voltam, amikor végigpanaszkodtad a reggelt, ahogy széthánytad magad, pedig ugyanazt a toast-ot etted, amit én is (persze én mostam a budit, miután mellément).
Aztán nyafogtál, hogy semmire sincs időd, mert tanulsz. Hca-hca-hca!
Parázol, hogy ha most megbuksz egy tárgyból, akkor derékba törik a karriered, és viszlát Debrecen.

 

 

... semmire sem vágyok most jobban, mint hogy eltűnj közülünk - az erős, stabil csapatunkból - örökre.
... mert Isten nem ver bottal.

Hozzászólások (2)

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |